Szeretnék nyílt levelet írni a Magyar Nemzetben cikket író Szalai Laurának, de mivel a saját egészségügyi problémáim orvosi titoknak minősülnek, ezért név szerint nem kívánom aláírni a levelet. Így aztán maradok a blognál.
Sok kérdés merült fel bennem, amit szívesen megkérdeznék a Szalai Laurától. Először is talán arra adhatna választ, hogy ha már ennyire nincs témája és nincs miről írnia, akkor miért nem keres más állást magának. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.
Ettől sokkal jobban érdekelne, hogy mi volt ezzel a cikkel a szándéka? Mi volt a mondanivalója. Ha csak pusztán adatközlés, akkor gondolom holnap majd megjelenik a “Több milliárd gyökérkezelésekre”, holnapután pedig a “Több milliárd combnyaktörésre”, és gondolom rögtön ezek után rátérhetünk a lényegre, a “Több milliárd fölösleges stadionokra” és a “Még több milliárd a képviselőink zsebébe” főcímekre.
Ha pedig az adatközlésen túl valami közlendője is volt a cikk mögött, akkor gondolom elvárható tőle, hogy holnap megszólal majd legalább egy lombikos pár, aki ebben az elmúlt 5 évben a programban részt vett.
Mi a párommal pontosan ebben az 5 évben jártunk hónapról hónapra a János kórház meddőségi intézetébe és 5 év után örömmel írhatom le, hogy itt szuszog mellettem a csodálatos kisfiam, aki ha felnő, remélem soha nem kerül majd a kezébe ez a Magyar Nemzetben megjelent cikk. Remélem nem fogja soha elolvasni, mert én szégyenkeznék a Szalai Laura helyett is, hogy ezt a témát valaha is eszébe jutott megírni. Talán az adatok nyilvánosak, de a mögöttük rejlő tartalom és azt kísérő érzelmek mindenképpen tiszteletben tartandóak lennének.
9,6 milliárd forint 5 év alatt 31 ezer lombik kezelésre. Az 1,9 milliárd forint évente. Durván 300 ezer forint lombikonként.
Netán azt is számoljuk ki, hogy hány gyerek született ebből a 31 ezer lombikból, azaz mennyibe került fejenként? Még leírni is borzasztó.
Egy újságíró szerintem szégyellje magát, hogy ehhez a témához nyúlt. De ha már megtette, akkor őt is arra biztatnám, hogy egyszer vegye a bátorságot és menjen be egy lombikos intézménybe. Nézze meg, hogy állnak ott sorban a párok nap mint nap, reménykedve, várva a csodát, ami valami oknál fogva nem adatott meg nekik természetes úton, ingyen.
A kedves újságíró számolja ki, hogy azok a 70%-ban támogatott gyógyszerek mennyibe is kerülnek egy ilyen kezelés alatt és ha már megtette, akkor keressen arra is választ, hogy miért kerül a külföldről behozott injekció a töredékébe az itthoni patikákban kapható gyógyszereknek. Értem itt a több 10 ezer forintos itthoni árakat és a külföldről hivatalosan behozott dobozonkénti EUR 3 -s tételt – nem nem elírás, valóban 1 egész doboz injekcó került 1000 forintba sem!
A kedves újságíró járjon utána, hogy miért kell néhány kórházban idehaza saját ágyneműt, saját kézfertőtlenítőt használni, a betegnek a szobát saját magának takarítani, a fürdőszobát fertőtleníteni és stb. Kérdezem én, vajon a fociakadémia focistái, akik milliós nagyságrendű fizetéseket visznek haza a szégyenletes eredményeikért, ők maguk takarítják -e az öltözőjüket, beviszik-e maguknak a wc papírt a stadion mosdóiba, mint ahogy az óvodákba, sőt már az iskolákba is kötelező bevinni a szülőknek, ha a gyerekeiket tisztességes körülmények között szeretnék tudni, stb.
Na és persze a kedvenc témám. Nézzük meg, hány családnak ad segítséget, reményt és aztán gyermekáldást, boldog éveket és egy új, felnövő nemzedéket a lombik program, majd mindezt állítsuk szembe azon családok számával, akiknek ugyanilyen boldogságot, reményt és meghitt családi pillanatokat adnak a gomba módra szaporodó focistadionjaink.
Adjuk össze az elmúlt 5 évben épített stadionok árát, adjuk hozzá a most épülő stadionok árát, plusz azokét, amelyeket még el sem kezdtek megépíteni, csak tervbe vettek. (ld Puskás stadion több, mint 100 milliárd forint)
A cikket záró sorok pedig egyenesen felháborítóak. Igen, mindenki tisztában van a szomorú ténnyel, miszerint 40 év felett a sikeres lombikok száma rendkívül alacsony, de legyen már ez annak a 40 éves nőnek a személyes problémája. Senki nem azért van ott 40 évesen, mert éppen nem talált már helyet a hétvégére egyik wellness szállodában sem.
Én igenis kikérem magamnak, hogy ezeken a statisztikai adatokon bárki is csemegézzen. Hát hová jutottunk?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: